2014. július 24., csütörtök

Poppy seeds



Nagyon régen tettem fel már receptet, aminek prózai okai vannak, hiszen itt a nyár, nyaralás, a vízparton lógás és még sorolhatnám minek az ideje….
De most itt vagyok és újra egy egyszerű, de annál nagyszerűbb édességet hoztam, aminek ihlete a káptalantóti piacon jött. A torta elkészítése kapcsán igazából nincs semmi különös, ami az extrát jelenti az maga a sárgabarackos öntet. Csodálatos összhangban vannak ugyanis egymással, lehetetlen abbahagyni és ízig vérig nyári!



Csokoládés máktorta levendulás-sárgabarackos öntettel

Hozzávalók:
a tortához:
12 dkg liszt
1 teáskanál sütőpor
1/2 kávéskanál fahéj
1 csipetnyi só
10 dkg darált mák
10 dkg vaj
10 dkg cukor
1 rúd vanília kikapart magjai
2 tojás
2,5 dl tej
10 dkg csokoládé durvára vágva
az öntethez:
4 evőkanál sárgabaracklekvár (lehetőleg házi)
1 teáskanál szárított levendulavirág
1 teáskanál rózsavíz (elhagyható)
a torta tetejére pirított dió

Az egész diószemeket sütőben egy kissé megpirítjuk, majd durvára vágjuk és hűlni hagyjuk.
A tortához a vajat és a cukrot robotgéppel habosra keverjük, majd egyenként beledolgozzuk a tojásokat. 
A lisztet, a mákot, a sót, a sütőport és a fahéjat összekeverjük és a tejjel felváltva a vajas masszához keverjük, majd belekeverjük a vaníliát és a csokoládét. 
A masszát kapcsos tortaformába öntjük és 18 C-os előmelegített sütőben 35-40 per alatt készre sütjük. 
Az öntethez a lekvárt és a levendulát annyi vízzel elkeverjük, hogy folyós masszát kapjunk és fölmelegítjük. Fél órát állni hagyjuk, hogy a levendula íze átvegye a lekvárt, majd sűrű szitán átpasszírozzuk, hogy szép selymes legyen az öntet. A végén hozzáadjuk a rózsavizet. 
Tálaláskor a tortát szeletekre vágjuk, megöntözzük a barackos öntettel, majd megszórjuk a durvára vágott pirított dióval. 





2014. július 1., kedd

København


Joggal kérdezhetnétek ki az a nem normális, aki június végén ahelyett, hogy a tengerparton süttetné a hasát, inkább északra utazik fagyoskodni? Hát mi...  (Különben is északon is van tenger) :)
A történet egyébként röviden annyi, adódott egy kihagyhatatlan lehetőség, hogy Koppenhágába utazhatunk és mivel nem mindennap történik ilyen, nem gondolkodtunk sokat rajta és belevágtunk a kalandba. Három csodálatos napot töltöttünk tehát a dán fővárosban és az alábbi alapkövetkeztetéseket vontuk le:
- a dánokat nem zavarja az akár 5 percenként változó időjárás. Nem számít, hogy most fúj a szél vagy esik az eső, tudják, hogy ez csak átmeneti állapot és már készülődnek is a grillezésre. Számukra a grillezés az a foglalatosság, amit bárhol és bármikor képesek művelni: köztéren, lakásuk erkélyén, tengerparton stb…
- A dán 19 fok és magyar 19 fok között van minimum 3-4 fok eltérés, nem kell mondanom, hogy a magyar 19 fok javára:)
- Az utakon való átkelésnél nem csak az autókra kell figyelni, hanem a bringásokra is. Eszméletlen mennyiségű bicikli(s) van mindenhol, a város forgalmának állítólag 40 %  így bonyolódik.
- A „nyári” időszakban rendkívül hosszúak a nappalok, még este 10-kor is bőven százágra süt a nap és olyan érzése van a gyanútlan turistának,  mintha csak délután 4 óra lenne! Tehát ezt szokni kell, nem is kicsit. Viszont ugyanebből a szituációból adódik az, hogy a nap beesési szöge teljesen más, ami olyan varázslatos nappali fényeket produkál olykor, hogy az hihetetlen.
- Az árakat nem a mi pénztárcánkhoz lőtték, főleg ami az étkezést illeti… Bizony egy nem egész kilós kenyér simán tud akár 1600 Ft-nak megfelelő dán koronába is kerülni. Nyilván a hiba nem az ő készülékükben van, ott bizony ilyen az életszínvonal. Szóval nagyon nem érdemes számolgatni…
- Mindenhol beszélnek angolul és mindenhol lehet kártyával fizetni, MINDENHOL!!
- A házak ablakait sehol sem takarják függönyök, ezért belátni a lakásokba és mindenütt gyönyörű, letisztult a berendezés, de ez ugyanúgy elmondható a városképről is is, nemhiába Koppenhága a design fővárosa.

a továbbiakról meséljenek a képek:

Channel

Nyhavn-New Heaven (nem, ez nem photoshop, ez a valóság)


Ebéd itt

A kis hableány

Oresund a csodahíd

Valaki atomerőművet épít, van aki ésszel él...

Ez már a jövő


Ház a tónál (csatornánál)

Bringamennyország


Tivoli, repülés a város felett

Kocsma

Midsummer festival


Piac

és végül a nagy mesemondó