2013. november 25., hétfő

Majdnem halászlé


Állandó versenyben vagyok az idővel, de szerintem ezzel a problémával nem csak én küzdök egyedül. Próbálok tehát mindig valami gyorsan összedobhatót és egyben finomat főzni. A minap a Stahl magazint lapozgattam, amikor megtaláltam benne ezt a gyorsan elkészíthető levest a kedvenc hozzávalóimmal: Lazac, tejszín kapor... Gondoltam ezekből csakis valami jó sülhet (főhet) ki. Végül annyira ízlett mindenkinek, hogy úgy döntöttem az idén karácsonykor is terítékre kerül, na nem a tradicionális halászlé helyett, hanem mondjuk egy álmosan havas napon, valamikor a két ünnep között.

Lohikietto (finn leves)

Hozzávalók:
1 nagy póréhagyma felkarikázva
5 dkg vaj
2 kisebb sárgarépa felkockázva
1 fehérrépa felkockázva
1/2 közepes zeller felkockázva
5-6 szem burgonya nagyobb kockára vágva
2 babérlevél összetépve
30 dkg lazac felkockázva
2 dl tejszín
1 csokor friss kapor apróra vágva
1 l zöldségalaplé
só, bors

A pórét puhára pároljuk a vajban. Hozzáadjuk a kétféle répát, a krumplit, a zellert, a babért majd sózzuk és borsozzuk. Pár percig kevergetjük és felöntjük az alaplével. Lassú tűzön puhára főzzük. Beletesszük a lazacot és 2-3 perc alatt megfőzzük a levesben. Belekeverjük a tejszínt és a kaprot, de ezzel már csak összemelegítjük. Kenyérrel tálaljuk.

2013. november 19., kedd

Tokaj szőlővesszein



Már-már hagyomány nálunk, hogy minden évben, október 23-a környékén, elutazunk barátainkkal egy-egy hazai borvidékre.
Idén a Tokaji-borvidékre esett a választás, bár bevallom kicsit előítéletekkel indultunk az aszú hazájába, hiszen egyikünk sem az édesboros fajta és Tokajról egyértelműen mindenkinek az aszú, vagy valami édes muskotály jut elsőre eszébe. Hozzá kell viszont tennem azt is, hogy egy nagyon kedves barátunk invitálásnak is eleget tettünk ezzel az utazással, akinek borász édesapja csodálatos szárazborokkal is kecsegtetett.
Legyünk őszinték, Tokaj azért nincs közel, legalábbis Budapesttől. Így útközben Szerencset elhagyva egy Disznókő nevű helyen álltunk meg ebédelni és bár a választás spontán volt, de egy pillanatra sem bántuk meg. Csodálatos ételek, finom saját borok, gyönyörű környezet, ez az ami jellemzi ezt kis helyet, saját hegyoldallal, pincészettel, egyszóval mindennel, ami csak kell.
Tokaj turistaszemmel meglehetősen kétarcú: Egyrészről egy fantasztikus hangulatú csodaszép kisváros, másrészről mikor a főutcán és a borsoron műanyag petpalackokban állnak a borok a tűző napsütésben és nincs egy olyan igazán háziasan hívogató étterem, azért az kiábrándító tud lenni.
De nem szegte kedvünket semmi, hiszen az időjárás a tenyerén hordozott bennünket, ebben a 3 napban ugyanis végig verőfényes napsütés és közel 20 fokos meleg volt. Este már barátunknál, a Kései Pinczében üldögéltünk egy felejthetetlen egész estés borkóstolón, ahol apa és fia csodás boraikról anekdotáztak, és miközben kóstoltuk ezeket a valóban szép borokat kemencében sült finomságokat is kaptunk melléjük. Száz szónak is egy a vége ebben a három napban körbekirándultuk az egész borvidéket, jártunk például Erdőbényén, a festő kis faluban, ahol a Turján pince tárt kapukkal várt bennünket és készséggel vezettek körbe minket a birtokon, de Boldokőváralja vagy Füzér sem okozott csalódást. Megállapítottuk, hogy a Tokaji-borvidék igenis gyönyörű hely, csodálatos tájakkal, fantasztikus borokkal (csak tudni kell, hogy hol kóstoljon az ember) és bizony van élet az aszún túl is. Kis utazásunkat Encsen zártuk, az Anyukám mondta nevű gasztrocsodában, de erről majd egy külön bejegyzésben…

Disznókő desszert

Na melyik az aszúszem?

Tokaj szőlővesszei

Tavasz az öszben

A kert...:)

Mesél az erdő

Naplemente másképpen

Turján kert

Made in Erdőbénye

Minőségi szőlőlé:)

Szoba kilátással (Boldogkőváralja)

2013. november 13., szerda

Ordas nagy finomság



Tudjátok mi az az orda? Amilyen rosszat sejtetően hangzik elsőre, annyira finom, hiszen ez egy tejsavóból készült friss sajt, talán legjobban a ricottához tudnám hasonlítani. Ma tehát egy ordás desszerttel jövök, ami ráadásul nagyon gyorsan elkészül és akár egy hétköznapi vacsi után is ideális zárás lehet. 
Sajnos nem sok helyen lehet ordát beszerezni, ezért ha nem kaptok sehol, akkor lehet jó minőségű túróból is készíteni az alábbi desszertet, de azért az igazi mégiscsak az orda. Én a kedvenc piacomon szoktam venni egy vidéki sajtkészítőtől, aki, ha meglát már messziről integet, hogy hozott friss ordát.
Sosem tudok ellenállni neki és már útközben hazafelé kattog is az agyam, hogy mit csináljak belőle. Nagyon sokszor úgy ahogy van, megesszük friss kenyérrel és olíva olajjal. Ha egyáltalán nincs semmi ötlet, akkor mehet akár a palacsintába is tölteléknek, vagy persze készíthettek belőle ilyen finomságot is mint ez!

Túró Rudi pohárkrém ordával

Hozzávalók:
30 dkg orda (vagy túró)
vanílakivonat
1 evőkanál porcukor
1/2 citrom reszelt héja
1,5 dl tejszín habbá verve
10 dkg étcsokoládé

Az ordát kikeverjük a porcukorral, a vaníliával és a citrom héjával. A tejszínt habbá verjük és a túróhoz keverjük. Az étcsokoládét a mikróban gyakori kevergetéssel megolvasztjuk.
Pohárba adagoljuk a túrókrémet és meglocsoljuk az olvasztott csokoládéval. Ha több csokival szeretnénk, akkor a krém közé is tehetünk csokoládét. Hűtőben hűtjük és jó gyorsan elfogyasztjuk.:)

2013. november 5., kedd

Kicsi gesztenye...


Nagyon szeretem a gesztenyepürét, de valahogy a bolti verzió nekem mostanában túl édes. Az ok persze az is lehet, hogy az utóbbi időben hozzászoktam ahhoz, hogy kevesebb cukorral készítem el az édességeket (és bevallom a kapucsínót is). Visszatérve tehát a gesztenyepürére, úgy gondoltam sütit készítek belőle és ezt a túl édes jellegét úgy próbálom ellensúlyozni, hogy nem teszek egyáltalán cukrot a töltelékbe. Az öltet be is jött, mert  mikor megkóstoltam, tökéletes volt az íze és végül pompás kis torta kerekedett belőle. Igazi őszi desszert.

Gesztenyés-meggyes torta

Hozzávalók:
a tésztához:
30 dkg liszt
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 tojás sárgája
a krémhez:
25 dkg gesztenyemassza
12,5 dkg mascarpone
1 tojás sárgája
2 tojás fehérje
4-5 evőkanál meggylekvár

A lisztet, a porcukrot és a vajat késes robotgépbe tesszük majd összedaráljuk.Hozzáadjuk a tojás sárgáját és összegyúrjuk. Ha nem áll össze a tészta egy evőkanál hideg vizet adunk hozzá. Fél órára hűtőbe tesszük. 
A krémhez a gesztenyemasszát összetörjük, majd a mascarponéval ás a tojás sárgájával összedolgozzuk. Nem tettem bele cukrot, mert túl édes volt a massza. 
A tojások fehérjét habbá verjük és a gesztenyés krémhez keverjük.
A tésztát kivesszük a hűtőből és elfelezzük. Az egyik felét kör alakúra nyújtjuk és kibéleljük vele a kivajazott 31 cm átmérőjű piteformát. Megkenjük lekvárral, majd a gesztenyés krémet ráhalmozzuk. 
A tészta másik felét is kinyújtjuk és csíkokat vágunk belőle, ezzel rácsozzuk be a tetejét.
180 C-os előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt megsütjük. Én beleszórtam a krémbe egy tűt és ha nem ragadt rá a krém, akkor elkészült.