2013. június 25., kedd

Csokitorta sokadszor



Az egyik születésnapi ajándékom Nigella süteményes könyve volt. Először csak gyorsan átlapoztam és láttam mennyi csodás csokis édesség van benne, de lassan egy hónapja már annak, hogy nem tudom letenni a kezemből és nap mint nap azon kapom magam, hogy újra és újra ezt lapozgatom. Már az első átfutás után tudtam, hogy nagyon sok süteményreceptet ki fogok próbálni. A hétvégén el is készült az első, bár némi változtatással; hiszen itt a sok szép levendula és a tavalyról maradt házi sárgabaracklekvár. Én egy kicsit kevesebb cukorral készítettem (Nigella általában egyik sütijéből sem sajnálja a cukrot), mint az eredeti receptben és szerintem így lett tökéletes.

Sárgabarackos-levendulás csokitorta

Hozzávalók:
150 g liszt
125 g vaj
100 g étcsokoládé (70%-os kakaótartalmú)
2 nagy tojás
120 g barnacukor
1/2 csomag sütőpor
300 g sárgabaracklekvár
1 kiskanál szárított levendula
egy csipet só

Egy tálban a lisztet és a sütőport összekeverjük. 
A csokit és a vajat mikróban alacsony fokozaton összeolvasztjuk. Adjuk hozzá a cukrot, a lekvárt, a sót és egyenként a tojásokat. Ezután kanalanként adagoljuk hozzá a sütőporos lisztet és a levendulát, majd jól keverjük el. Sütőpapírral bélelt tortaformába (20 cm átmérőjű) öntjük és 180 C-os előmelegített sütőben 40-45 percig sütjük. Ne süssük túl sokáig, nehogy kiszáradjon. Hagyjuk a formában kihűlni, majd tálaljuk porcukorral és jó adag vanília fagyival. 

2013. június 17., hétfő

Dolce Vita Pugliában


Jelentem még egy város (azaz inkább tartomány) neve mellé behúztuk a strigulát, ahol akár szívesen is élnénk. Az elmúlt héten ugyanis Barit, valamint Puglia tartomány néhány városát látogattuk meg. Bevallom kicsit előítéletekkel kezeltük a várost, mert az internetes utazásleírásokban kapott hideget meleget, mondták róla, hogy koszos és hogy büdös halszagú, de megnyugtatok mindenkit ilyenről bizony szó sincs, sőt...
Bari óvárosa szűk utcácskáival, eldugott trattoriáival  talán a legszebb, amit valaha mediterrán környezetben láttunk, ahol a Mammák a nyílt utcán készítik az orecchiette tésztát. A szaggatás technikáját igyekeztem jól megfigyelni, majd később kiderül mekkora sikerrel:).
Bár mindössze négy napot töltöttünk kint, Bari mellett igyekeztünk meglátogatni Puglia más gyöngyszemeit is. Így jutottunk el a Trullik földjére Alberobelloba, a teljesen a középkort idéző Materába, valamint a festői tengerparti kisvárosba Polignanoba. 
Mondanom sem kell nem tagadhattuk meg magunkat, tengerparti városban lévén kizárólag a tenger gyümölcseit fogyasztottuk a legkülönbözőbb formában, amelyeket dél-olaszokhoz méltóan kiválóan készítettek. A négy nap alatt egyszer sem sikerült olyan helyre betévedni, ahol ne ettünk volna jóízűt, azt pedig mondanom sem kell, hogy rossz kávé arrafelé (de szerintem egész Olaszországban) nem létezik. 
A többiről ismét beszéljenek a képek...

A ladik, ami már soha nem fut ki a tengerre

Polip (before-after) 

Padok a tengerparton, ahol néha-néha megpihentünk


Csendélet Vespával

Szárad az orecchiette

Giccsparádé:)


Öt fogásos


Képeslap a középkorból (Matera)


Kőkorszak

Polignano, beach or heaven?



Heaven...

Éppen azon gondolkodom a meredek szikla szélén, hogy mit is írok majd erről a blogba...:)

Trullik, trullik és trullik


windows