2013. december 15., vasárnap

Nosalty part 2.



Ismét a Nosalty-n vendégeskedtem. A fenti desszert receptjét ITT olvashatjátok.

2013. december 10., kedd

Xmas Expressz


Ezt a receptet most elsősorban azoknak ajánlom figyelmébe, akiknek sajnos  december 24-én is dolgozniuk kell, de mégis szeretnének szeretteinek valami igazán ünnepi, pikáns, de mégis gyorsan elkészíthető finomsággal előrukkolni. Ráadásul ez egy halétel és a hal, mint olyan, ugye nélkülözhetetlen a karácsonyi asztalról. Tehát ne essetek kétségbe van megoldás és ígérhetem, hogy tuti a tipp, ami után mindenki megnyalja majd mind a 10 ujját…
Ne feledjétek, már csak két hét… :)

Bacon-ös pisztráng spenótos burgonyapürével

Hozzávalók:
a pisztránghoz:
4  db pisztráng
8 vékony szelet bacon
1 citrom szeletekre vágva
1 csokor petrezselyem
1/2 csokor friss kakukkfű
só, bors
olívaolaj
a püréhez:
1 kg burgonya
15 dkg vaj
tej
20 dkg friss spenót
4-5 cikk fokhagyma


A halat megmossuk, majd szárazra töröljük. Megkenjük mindkét oldalát olívaolajjal, majd sózzuk, borsozzuk. A hasüregébe tesszük a petrezselymet, kakukkfüvet és két szelet citromot. A baconnel körbetekerjük és a tepsire fektetjük. 170 C-os sütőben 20 perc alatt megsütjük.

A burgonyát meghámozzuk, kockára vágjuk és sós vízben puhára főzzük. Burgonyatörővel összetörjük, majd a vajjal és tejjel jól kikeverjük.
A spenóthoz a fokhagymát apróra vágjuk és olívaolajon megfuttatjuk. Beletesszük az apróra vágott spenótot, sózzuk, borsozzuk és pár perc alatt megpároljuk. A spenótot a burgonyapüréhez keverjük és ezzel tálaljuk a pisztrángot.


2013. december 2., hétfő

Mama said


A Tokajról szóló bejegyzésem végén megígértem hogy az „Anyukám mondta” étteremről írok majd egy külön postot, így hát íme:
Szóval úton hazafelé Tokajból Encs felé vettük az irányt, egészen pontosan vettük volna, mert bár átléptük az Encs határát jelző táblát többször is, (de tényleg kb. háromszor keresztülmentünk fel és le a kis falun), mire megtaláltuk ezt a titkos csodát! És tényleg egy kis csoda ez a hely, mert belépve mintha egy teljesen más világba csöppenne az ember, mintha a Tokaji borvidék kapujához legalábbis egy külön bejáratú Olaszországot is teremtett volna a nagyszakállú.
Rutinosak voltunk, mert foglaltunk előre asztalt és mint utóbb kiderült, ezt nagyon bölcsen tettük, hiszen teltház közeli állapot fogadott bennünket már délben. Szóval zajlott az élet, ment a sürgés forgás, pontosan úgy, ahogyan ennek egy olasz jellegű étteremben lennie kell. A nagy sürgés forgás  azonban semmiképpen sem ment a minőség, a kiszolgálás, az udvariasság vagy a kedvesség rovására, ami szerintem ritkaság, de itt valamiért mégis tökéletesen működik. Miután a pincérünk felvette a rendelést egyszer csak az egyik tulajdonos Dudás Szilárd termett az asztalunknál és spontán mesélni kezdett, aztán olyat beszélgettünk, mintha legalábbis ezer éve ismernénk már egymást… És az ehhez való érzékre szerintem születni kell, aztán tovább lehet tanulni belőle Olaszországban, mint ahogy ezt a Dudás fivérek is tették és végül egy ilyen étterem lesz a vége… Mindenesetre minden kérdésünkre választ kaptunk, kivéve persze a pizzatészta alapreceptjét, mert azt Szilárd elmondása szerint mindenkinek magának kell kiderítenie, megszereznie, kijárnia a pizza őshazájában…
A tökéletes háromfogásos ebéd zárásaképpen pont az i-re a kávéval került fel. Aki kicsit is ismer, az tudja hogy erre nagyon nagyon háklis vagyok és képzeljétek életem egyik legjobb kávéját szolgálták fel, mint utóbb kiderült Gianni Frasi különleges, szinte csak Michelin-csillagos éttermekben és  Forma 1-ben backstage-ében kapható kávájáról volt szó, amiből pörkölt állapotban szerencsére haza is sikerült menekíteni…
Mint azt bizonyára észrevettétek nem mentem bele az itt készült ételek és a felszolgált egyébként kizárólag tokaji borok elemzésébe, szándékosan: mert  tényleg pontosan olyan tökéletesek, egyediek és csodálatosan ízletesek, mint ahogy azt már sok helyen olvashattátok, sokkal inkább az étterem varázsa, szíve lelke, ami számomra semmihez sem hasonlítható, és az a tény, hogy igen, így is lehet vendéglátást csinálni itt Magyarországon is!
Így tovább fiúk, mi biztosan megyünk még hozzátok…





2013. november 25., hétfő

Majdnem halászlé


Állandó versenyben vagyok az idővel, de szerintem ezzel a problémával nem csak én küzdök egyedül. Próbálok tehát mindig valami gyorsan összedobhatót és egyben finomat főzni. A minap a Stahl magazint lapozgattam, amikor megtaláltam benne ezt a gyorsan elkészíthető levest a kedvenc hozzávalóimmal: Lazac, tejszín kapor... Gondoltam ezekből csakis valami jó sülhet (főhet) ki. Végül annyira ízlett mindenkinek, hogy úgy döntöttem az idén karácsonykor is terítékre kerül, na nem a tradicionális halászlé helyett, hanem mondjuk egy álmosan havas napon, valamikor a két ünnep között.

Lohikietto (finn leves)

Hozzávalók:
1 nagy póréhagyma felkarikázva
5 dkg vaj
2 kisebb sárgarépa felkockázva
1 fehérrépa felkockázva
1/2 közepes zeller felkockázva
5-6 szem burgonya nagyobb kockára vágva
2 babérlevél összetépve
30 dkg lazac felkockázva
2 dl tejszín
1 csokor friss kapor apróra vágva
1 l zöldségalaplé
só, bors

A pórét puhára pároljuk a vajban. Hozzáadjuk a kétféle répát, a krumplit, a zellert, a babért majd sózzuk és borsozzuk. Pár percig kevergetjük és felöntjük az alaplével. Lassú tűzön puhára főzzük. Beletesszük a lazacot és 2-3 perc alatt megfőzzük a levesben. Belekeverjük a tejszínt és a kaprot, de ezzel már csak összemelegítjük. Kenyérrel tálaljuk.

2013. november 19., kedd

Tokaj szőlővesszein



Már-már hagyomány nálunk, hogy minden évben, október 23-a környékén, elutazunk barátainkkal egy-egy hazai borvidékre.
Idén a Tokaji-borvidékre esett a választás, bár bevallom kicsit előítéletekkel indultunk az aszú hazájába, hiszen egyikünk sem az édesboros fajta és Tokajról egyértelműen mindenkinek az aszú, vagy valami édes muskotály jut elsőre eszébe. Hozzá kell viszont tennem azt is, hogy egy nagyon kedves barátunk invitálásnak is eleget tettünk ezzel az utazással, akinek borász édesapja csodálatos szárazborokkal is kecsegtetett.
Legyünk őszinték, Tokaj azért nincs közel, legalábbis Budapesttől. Így útközben Szerencset elhagyva egy Disznókő nevű helyen álltunk meg ebédelni és bár a választás spontán volt, de egy pillanatra sem bántuk meg. Csodálatos ételek, finom saját borok, gyönyörű környezet, ez az ami jellemzi ezt kis helyet, saját hegyoldallal, pincészettel, egyszóval mindennel, ami csak kell.
Tokaj turistaszemmel meglehetősen kétarcú: Egyrészről egy fantasztikus hangulatú csodaszép kisváros, másrészről mikor a főutcán és a borsoron műanyag petpalackokban állnak a borok a tűző napsütésben és nincs egy olyan igazán háziasan hívogató étterem, azért az kiábrándító tud lenni.
De nem szegte kedvünket semmi, hiszen az időjárás a tenyerén hordozott bennünket, ebben a 3 napban ugyanis végig verőfényes napsütés és közel 20 fokos meleg volt. Este már barátunknál, a Kései Pinczében üldögéltünk egy felejthetetlen egész estés borkóstolón, ahol apa és fia csodás boraikról anekdotáztak, és miközben kóstoltuk ezeket a valóban szép borokat kemencében sült finomságokat is kaptunk melléjük. Száz szónak is egy a vége ebben a három napban körbekirándultuk az egész borvidéket, jártunk például Erdőbényén, a festő kis faluban, ahol a Turján pince tárt kapukkal várt bennünket és készséggel vezettek körbe minket a birtokon, de Boldokőváralja vagy Füzér sem okozott csalódást. Megállapítottuk, hogy a Tokaji-borvidék igenis gyönyörű hely, csodálatos tájakkal, fantasztikus borokkal (csak tudni kell, hogy hol kóstoljon az ember) és bizony van élet az aszún túl is. Kis utazásunkat Encsen zártuk, az Anyukám mondta nevű gasztrocsodában, de erről majd egy külön bejegyzésben…

Disznókő desszert

Na melyik az aszúszem?

Tokaj szőlővesszei

Tavasz az öszben

A kert...:)

Mesél az erdő

Naplemente másképpen

Turján kert

Made in Erdőbénye

Minőségi szőlőlé:)

Szoba kilátással (Boldogkőváralja)

2013. november 13., szerda

Ordas nagy finomság



Tudjátok mi az az orda? Amilyen rosszat sejtetően hangzik elsőre, annyira finom, hiszen ez egy tejsavóból készült friss sajt, talán legjobban a ricottához tudnám hasonlítani. Ma tehát egy ordás desszerttel jövök, ami ráadásul nagyon gyorsan elkészül és akár egy hétköznapi vacsi után is ideális zárás lehet. 
Sajnos nem sok helyen lehet ordát beszerezni, ezért ha nem kaptok sehol, akkor lehet jó minőségű túróból is készíteni az alábbi desszertet, de azért az igazi mégiscsak az orda. Én a kedvenc piacomon szoktam venni egy vidéki sajtkészítőtől, aki, ha meglát már messziről integet, hogy hozott friss ordát.
Sosem tudok ellenállni neki és már útközben hazafelé kattog is az agyam, hogy mit csináljak belőle. Nagyon sokszor úgy ahogy van, megesszük friss kenyérrel és olíva olajjal. Ha egyáltalán nincs semmi ötlet, akkor mehet akár a palacsintába is tölteléknek, vagy persze készíthettek belőle ilyen finomságot is mint ez!

Túró Rudi pohárkrém ordával

Hozzávalók:
30 dkg orda (vagy túró)
vanílakivonat
1 evőkanál porcukor
1/2 citrom reszelt héja
1,5 dl tejszín habbá verve
10 dkg étcsokoládé

Az ordát kikeverjük a porcukorral, a vaníliával és a citrom héjával. A tejszínt habbá verjük és a túróhoz keverjük. Az étcsokoládét a mikróban gyakori kevergetéssel megolvasztjuk.
Pohárba adagoljuk a túrókrémet és meglocsoljuk az olvasztott csokoládéval. Ha több csokival szeretnénk, akkor a krém közé is tehetünk csokoládét. Hűtőben hűtjük és jó gyorsan elfogyasztjuk.:)

2013. november 5., kedd

Kicsi gesztenye...


Nagyon szeretem a gesztenyepürét, de valahogy a bolti verzió nekem mostanában túl édes. Az ok persze az is lehet, hogy az utóbbi időben hozzászoktam ahhoz, hogy kevesebb cukorral készítem el az édességeket (és bevallom a kapucsínót is). Visszatérve tehát a gesztenyepürére, úgy gondoltam sütit készítek belőle és ezt a túl édes jellegét úgy próbálom ellensúlyozni, hogy nem teszek egyáltalán cukrot a töltelékbe. Az öltet be is jött, mert  mikor megkóstoltam, tökéletes volt az íze és végül pompás kis torta kerekedett belőle. Igazi őszi desszert.

Gesztenyés-meggyes torta

Hozzávalók:
a tésztához:
30 dkg liszt
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 tojás sárgája
a krémhez:
25 dkg gesztenyemassza
12,5 dkg mascarpone
1 tojás sárgája
2 tojás fehérje
4-5 evőkanál meggylekvár

A lisztet, a porcukrot és a vajat késes robotgépbe tesszük majd összedaráljuk.Hozzáadjuk a tojás sárgáját és összegyúrjuk. Ha nem áll össze a tészta egy evőkanál hideg vizet adunk hozzá. Fél órára hűtőbe tesszük. 
A krémhez a gesztenyemasszát összetörjük, majd a mascarponéval ás a tojás sárgájával összedolgozzuk. Nem tettem bele cukrot, mert túl édes volt a massza. 
A tojások fehérjét habbá verjük és a gesztenyés krémhez keverjük.
A tésztát kivesszük a hűtőből és elfelezzük. Az egyik felét kör alakúra nyújtjuk és kibéleljük vele a kivajazott 31 cm átmérőjű piteformát. Megkenjük lekvárral, majd a gesztenyés krémet ráhalmozzuk. 
A tészta másik felét is kinyújtjuk és csíkokat vágunk belőle, ezzel rácsozzuk be a tetejét.
180 C-os előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt megsütjük. Én beleszórtam a krémbe egy tűt és ha nem ragadt rá a krém, akkor elkészült. 



2013. október 27., vasárnap

Csavard fel!


Úgy éreztem eljött az idő, hogy a korábban készített csokis szilvalekváromat bevethessem más fronton is. Szombat délután, amíg a család aludt néhány itthoni hozzávalóból kísérletezni kezdtem és íme egy újabb remek példa arra, hogy nem kell semmi flanc egyszerű ötletekből születnek a legfinomabb desszertek. Más lekvárral is elkészíthető, de ez adja meg neki azt a kis pluszt.

Mascarponés lekváros tekercs

Hozzávalók:
a piskótához:
6 db tojás
5 evőkanál liszt
1 evőkanál cukrozatlan kakaópor
6 evőkanál cukor
6 evőkanél hideg víz
1 kiskanál sütőpor
1 csipet só
a krémhez:
12 dkg mascarpone
2 evőkanál cukor
vaníliakivonat
csokis szilvalekvár vagy bármilyen lekvár
a mázhoz:
10 dkg étcsokoládé
0,5 dl tejszín

Először a piskótát készítjük el. A tojások sárgáját a cukorral habosra keverjük. A lisztet, a kakaóport és a sütőport összekeverjük. A tojások fehérjét a sóval kemény habbá verjük, majd a habos tojássárgájához óvatosan hozzáadjuk. Beleszitáljuk a lisztet és a vizet is hozzáadjuk.
Sütőpapíros tepsibe öntjük és 180 C-os előmelegített sütőben 10 perc alatt készre sütjük. Kivesszük a sütőből és azonnal a sütőpapírral együtt föltekerjük. Így hagyjuk kihűlni.
A mascarponét a cukorral és a vaníliával kikeverjük. A kihűlt piskótát kitekerjük, megkenjük a lekvárral majd a mascarponés krémmel. Újra föltekerjük.
A csokit gőz fölött megolvasztjuk és belekeverjük a tejszínt. Ezzel a csokikrémmel kenjük meg a piskótarudat. A tetejét jégcukorral díszíthetjük.


2013. október 10., csütörtök

Kencefice


A múlt heti fagyok sajnos jól betettek a kerti zöldségeknek. Bízom benne, hogy azért nem mindenhol fagyott meg a cukkini virága és még sokáig élvezhetjük eme csodás zöldség sokszínűségét. Az alábbi cukkini krémet már rengetegszer elkészítettem, de mindig más és más ízesítéssel. Ezúttal kecskesajt került bele és valami olyan pikáns ízt adott neki, hogy muszáj volt megosztanom veletek.
Akár pirítósra, akár frissen sült kenyérre kenve, borral, forralt borral vagy éppen teával fogyasztva is mennyei.

Kecskesajtos cukkinikrém

Hozzávalók:
3 db közepes cukkini
3 szál újhagyma
olívaolaj
só, bors
10 dkg friss kecskesajt

A cukkinit nagy lyukú reszelőn lereszeljük, besózzuk és 20 percet állni hagyjuk. Ezután lecsöpögtetjük, hogy minél kevesebb víz maradjon benne.
A hagymát karikára vágjuk és kevés olajon megpároljuk, hozzáadjuk a lecsöpögtetett cukkinit, sóval, borssal ízesítjük és pár perc alatt készre pároljuk. Az egészet leturmixoljuk és a kecskesajttal simára keverjük. Friss, ropogós kenyérrel a legfinomabb.

2013. szeptember 26., csütörtök

Aviator


Azon gondolkodtam létezik –e vajon olyan ember ebben az országban, aki gyermekkorában vagy akár felnőtt fejjel is, de ne szeretné a pilótakekszet?  Ha ezek közé tartozol, akkor itt most fejezd is be az olvasást! :) Ha viszont te is pilóta rajongó vagy, íme az otthon elkészíthető verzió, ami bár nem az én találmányom (ezúton is, hálás köszönet az alapreceptért Dolce Vita-nak) de nem hagyhattam ki, hogy megosszam veletek is a titkot. Jó szárnyalást mindenkinek hozzá!

Pilóta keksz

Hozzávalók:
20 dkg liszt
10 dkg kukoricaliszt
10 dkg porcukor
20 dkg vaj
2 evőkanál kakaópor
Krém:
5 dkg étcsokoládé
12 dkg mogyorókrém
5 dkg vaj
1 dl tejszín

A kétféle lisztet keverjük össze a porckorral és a vajjal, majd gyúrjuk össze. Osszuk kétfelé és az egyik felébe gyúrjuk bele a kakaóport. Tegyük a hűtőbe és pihentessük 20 percet.
Ezután készítsük el a tölteléket. Olvasszuk meg a vajat és csokit (én mikróban csináltam alacsony fokozaton és közben mindig megkevertem). Ha kihűlt adjuk hozzá  a mogyorókrémet és a habbá vert tejszínt. Ezt is tegyük a hűtőbe legalább egy fél órára.
A tésztát vegyük ki a hűtőből és nyújtsuk ki 7-8 mm vékonyra és szaggassuk ki. 180 C-os előmelegített sütőben 9-10 perc alatt süssük készre. A krémet tegyük nyomózsákba és töltsük meg vele a kihűlt kekszeket.

2013. szeptember 18., szerda

Liliomkert, nekem csak Tündérkert


Lassan már tíz éve annak, hogy rendszeresen lejárunk Badacsonytomajba. Van úgy, hogy tavasszal, van hogy ősszel, olykor nyaralni, vagy éppen telelni, de elmondhatom , hogy a környék minden arcát ismerjük már. Egy-egy ilyen utazás során már évek óta kihagyhatatlan állomásunk a tomajtól kb. 5km-re található káptalantóti (helyieknek csak tóti) piac avagy a Liliomkert.
Ez az a piac, ahol aztán tényleg minden megtalálható: sajtok, kenyerek, szörpök, sütemények, borok, sörök,  füstölt disznóságok és halságok stb.. (mondanom sem kell természetesen mind házi készítésű  és mind kipróbálható megkóstolható). De a régi kacatok kedvelőit is kánaán várja, hiszen van itt, régi vasaló, múltszázadi fából készült hintaló vagy éppen porcelán éjjeli edény szintén dédszüleink korából…
Bár a piac évek óta küzd a hatóságokkal (nincs engedély rá és folyamatosan támadják, bontásra ítélik) de valahogy mégis viszi a lelkesedés a hírnév és a rengeteg ember, hiszen Liliomkert az évek alatt már-már kötelező Balaton-felvidéki látványossággá nőtte ki magát és őszintén remélem az is marad az idők végezetéig…







2013. szeptember 4., szerda

Lady marmalade


Annyi lekvár sorakozik a kamrapolcon, hogy megfogadtam, az idén már nem állok neki újabb befőzésnek.
„Én idén csak ribizlilekvárt készítek!” – gondoltam kis naivan ezt a nyár elején. Aztán a piacon minap gyönyörű szilvák jöttek szembe, akik szinte kérték, hogy lécci főzz be minket, így nem is tudtam ellenállni nekik. 
A hétvégén tehát főztem egy gyors szilvalekvárt, ami tényleg gyors, mert főzéssel együtt mindössze egy óra alatt elkészül. És mit gondoltok mi van még benne? Hát persze hogy csokoládé! 



Csokoládés-fűszeres szilvalekvár

Hozzávalók:
1,7 kg szilva
0,5 3:1 befőzőcukor
2 db fahéjrúd
1 dl mandulalikőr
10 dkg jó minőségű étcsokoládé

A szilvákat megmossuk, majd kimagozzuk és kisebb kockákra vágjuk. Hozzáadjuk a fahéjat és a befőzőcukrot, majd lassú lángon állandóan kevergetve főzzük, míg felforr.15-20 percig főzzük, turmixoljuk, de úgy, hogy maradjanak benne darabok. Beleöntjük a mandulalikőrt és a étcsokoládét. Egyet forralunk rajta, sterilizált üvegekbe töltjük és fejjel lefelé fordítva kihűtjük. ISTENI!


2013. augusztus 28., szerda

Almárium


Jó régen írtam már bejegyzést a blogba, de tudjátok nyaralás, befőzés, időhiány, bölcsi szünet, ilyenek…. Viszont most újra itt és természetesen újra valami édesség. Ezúttal egy hagyományos almás pitét hoztam nektek, gyönyörű piteformában, igazi, ízletes friss almával, kicsit feldíszítve, egyszóval pontosan úgy, ahogy azt kell…

Almás pite

Hozzávalók:
a tésztához:
30 dkg liszt
1 kiskanál sütőpor
10 dkg porcukor
15 dkg vaj
2 tojás sárgája
1 evőkanál tejföl
1 lime vagy citrom reszelt héja
1 csipet só
vaníliakivonat
a töltelékhez:
1 kg alma
1 rúd fahéj
10 dkg cukor
1 kiskanál vaj
1/2 citrom leve
vaníliakivonat
1 marék dió
1 kanál porcukor

Először a tölteléket készítsük el. Az almákat hámozzuk meg és tegyük citromos vízbe, hogy ne barnuljanak meg. Nagy lyukú reszelőn reszeljük le csavarjuk ki a levét és csepegtessük bele a maradék citromlevet. 
A cukrot karamellizáljuk és beletesszük a lereszelt almát. Dobjuk bele a vajat és ízesítsük az egész fahéjjal és a vaníliával. Pár percig kevergessük, majd tegyük félre hűlni.
A diót a porcukorral durvára daráljuk.

A tésztához a lisztet, a porcukrot és a vajat összemorzsoljuk, majd a többi hozzávalóval összegyúrjuk. Fél órára a hűtőbe tesszük pihenni.
A tésztát kivesszük a hűtőből és két részre osztjuk. Az egyik felét kinyújtjuk kerek formára és egy 23 cm átmérőjű piteformába igazítjuk. Megszórjuk a darált dió felével és beletesszük a reszelt almát, majd ezt is megszórjuk a maradék dióval. A tészta másik feléből egy kicsit lecsípünk a díszítéshez és ezt is kerek formára nyújtjuk. Befedjük vele a tortát és a széleket összecsípjük. A tetejére levéldíszeket vágunk a maradék tésztából és a tojás fehérjével felragasztjuk. Villával megszurkáljuk a tetejét és lekenjük tojásfehérjével. 
180 C-os előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. Tálaláskor megszórhatjuk porcukorral. 



2013. július 23., kedd

Második nekifutás...


Korábban készítettem már cantuccinit, de az valahogy nem volt az igazi. Most végre rájöttem mi is az oka. A vajat habosra kell keverni a cukorral, ettől lesz finom ropogós, nameg attól, hogy a diót előtte megpirítjuk, így ráadásul még intenzívebb ízt is kapunk. Én ezt eszem a kávéhoz ma,és ti?

Diós-áfonyás cantuccini

Hozzávalók:
20 dkg dió nagy darabokra tördelve
15 dkg vaj
15 dkg cukor
2 tojás
30 dkg liszt
10 dkg aszalt áfonya
2 teáskanál sütőpor
1 vaníliarúd

A sütőt előmelegítjük 180 C-ra. Egy nagy tepsibe szórjuk a diódarabokat és néhány perc alatt a sütőben megpirítjuk.Figyeljünk rá, mert hamar megég. Ha megpirult félretesszük hűlni.
A vajat a cukorral és a vanília kikapart magjával habosra keverjük, majd hozzákeverjük a felvert tojásokat. Végül egy nagy fakanállal hozzádolgozzuk a sütőporral elkevert lisztet, az aszalt áfonyát és a pirított diót. A tésztából 3 rudat formálunk és sütőpapírral kibélelt tepsire helyezzük. Kb. 20-25 percig sütjük, majd kivesszük a sütőből és pár percig hűlni hagyjuk. A kihűlt rudakat 3 cm-es szeletekre vágjuk és újra a tepsire rakjuk, csak lapjával felfelé. További 5 percig süssük, majd kapcsoljuk ki a sütőt és még pár percig hagyjuk bent a tepsit, hogy kekszek tovább száradjanak. 

2013. július 18., csütörtök

Túró, csoki, feketeribizli, avagy a nyári szentháromság


Amióta megcsináltam a feketeribizli lekvárt, alig vártam, hogy végre megnyithassak legalább egy üveget és felhasználhassam valamihez. (Nem, nem, egyszerűen nem bírok várni télig…) Már félig össze is állt a fejemben, hogy milyen sütiben teljesítse be küldetését, amikor a neten bolyongva rátaláltam KajaPiaZongora oldalán egy receptre. Ez lett tehát a kiindulópont, ebből készült az én alábbi tortám, amely még az én kritikus szememmel nézve is tökéletes lett, még úgyis, hogy eléggé időszűkében voltam. 



Feketribizlis ricottatorta csokimázzal

Hozzávalók:
a tésztához:
140 g liszt
2 evőkanál kakaó
100 g vaj
50 g porcukor
a töltelékhez:
250 g ricotta vagy orda (én ordával készítettem)
20 g liszt
20 g ékezési keményítő
90 g porcukor
140 g sűrű joghurt
1/2 citrom leve és héja
1 tojás
1 kávéskanál vaníliakivonat 
kb. 5 evőkanál feketeribizli lekvár
csokimáz:
100 g étcsoki
80 g tejszín

A tésztához a hozzávalókat késes robotgépbe tesszük és morzsásra dolgozzuk. Összegyúrjuk, ha nem áll össze pár csepp vízzel segítünk neki. Kinyújtjuk, 29 cm átmérőjű piteformába tesszük és 190 C-os előmelegített sütőben 10 percig elősütjük. 
Közben elkészítjük a túrótölteléket. A hozzávalókat a lekvár kivételével összekeverjük. A félig megsült tésztán elsimítjuk a lekvárt, majd ráöntjük a túrótölteléket. Visszatesszük a sütőbe és kb. 20 perc alatt készre sütjük. Ha megsült kihűtjük. 
A csokimázhoz a tejszínt felmelegítjük és beletördeljük a csokit, majd addig keverjük, amíg el nem olvad. A kihűlt tortára öntjük és ezt is hagyjuk dermedni. Tálaláskor reszelt csokoládéval díszítjük.  




2013. július 11., csütörtök

Lady Levander


Javában dúl a levendula szezon, amely engem is megihletett. Napok óta készültem valami levendulás teasütire, mikor a kezembe került a Nők Lapja Konyhája újság és benne egy ilyen jellegű recept. Szokás szerint nem bírtam magammal és munkából hazaérve egyből nekiláttam. Köszi az ötletet.
Az egyik kedvenc sorozatom a Csengetett Mylord, ahol a vagány öreglány Lady Levander is tuti ezt tolja az ötórai teája mellé.:)

Levendulás kókuszos keksz

Hozzávalók:
25 dkg liszt
10 dkg kókuszreszelék
10 dkg barna cukor
20 dkg vaj
2 evőkanál citromlé
2 evőkanál víz
1 evőkanál szárított levendulavirág
1 csipet só
10 dkg porckor a szóráshoz


A hozzávalókat a porcukor kivételével egy késes robotgépbe tesszük és morzsásra keverjük. Ha nincs robotgépünk, akkor kézzel csináljuk. Kivesszük és összegyúrjuk.Ha nem áll össze, még egy kis vizet adunk hozzá. Diónyi kis gombócokat készítünk a tésztából és sütőpíros tepsire helyezzük a golyókat. A tetejüket egy kicsit ellapítjuk, majd 180 C-os előmelegített sütőben 25-30 perc alatt készre sütjük. Még melegen porcukorba forgatjuk.


2013. július 7., vasárnap

Black Velvet


Bevallom nem vagyok az a nagy befőzős, mivel ezt anyukám megteszi helyettem. Ez alól egy gyümölcs képez kivételt: a RIBIZLI. Magáért a gyümölcsért egyébként nem rajongok annyira, de lekvárnak talán a legfinomabb, ami elképzelhető, akár palacsintába, akár süteménybe használom fel. Tombol a nyár és a piacon összeakadtam a tavalyi őstermelőmmel (a 400 ribizli bokros bácsi), aki ezúttal külön felhívta figyelmemet a feketeribizlire. Nagyon nem kellett győzködnie, a piros ribizli mellé azonnal beújítottam a feketét is és még aznap délután javában rotyogott a fazékban a lekvár. Nemcsak az íze isteni, de gyógyhatása is ismert én pont ezért nem passzíroztam át, hogy minden értékes hatóanyag benne maradjon. 

Vaníliás feketeribizli lekvár

Hozzávalók:
1 kg feketeribizli (tisztítás nélkül)
60 dkg cukor
2 rúd vanília
egy nagy löttyintés créme de cassis (francia feketeribizli krémlikőr,elhagyható)

A ribizlit megtisztítjuk ( jó kis meló) majd mosás után egy nagy edénybe tesszük. Hozzáadjuk a cukrot és a vaníliarudat. Tűzre tesszük és kb. 20-30 percig főzzük. A vége felé hozzáadjuk a likőrt. Sterilizált üvegekbe töltjük, fejjel lefelé fordítjuk és jól bebugyoláljuk őket. Ha kihűlt mehetnek a kamrapolcra, majd a sütibe.