2011. szeptember 24., szombat

Hamuban sült


Najó itt azért még nem tartunk, de ugye a mesékben köztudottan mindig hamuban sült pogácsát visz magával a legkisebbik fiú, vagy éppen a királyfi a hosszú útra. Az én pogácsám természetesen nem hamuban, hanem a sütőben sült és elkészítésének oka sokkal prózaibb: azon kívül, hogy az egész család rajong érte egyetlen kislányom kezd nagyon válogatós lenni. Azt hittem megúszom majd ezt a korszakot, de sajnos nem így lett. Amit azonban mindig biztosan megeszik az a kenyér és a pogácsa, vagy ahogy Ő mondja a: po-po.
Ezúttal a juhtúrós pogácsára esett a választásom, mivel nagyon imádom a juhtúrót és bíztam benne, hogy a kis válogatósnak is ízleni fog majd. Így is történt, annyira bejött neki, hogy a végén már el kellett dugni, mert egész nap csak ezt ette volna.
Igazából ezt a receptet nem is akartam föltenni, de szerintem annyira jó lett a végeredmény, hogy végül mégis úgy döntöttem megosztom veletek.

Juhtúrós pogácsa

Hozzávalók:
50 dkg liszt
25 dkg juhtúró
25 dkg vaj vagy zsír
1 tojás
1 dl langyos tej
1 csipet cukor
½ cs. szárított élesztő
kb 2 dl tejföl
só ízlés szerint

A langyos tejben feloldjuk a cukrot és beletesszük a szárított élesztőt. A többi hozzávalót összekeverjük, majd ha az élesztő felfutott, azt is beleöntjük. Jól összegyúrjuk, és egy órát pihentetjük.
Ezután kinyújtjuk a tésztát és pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. A sütőt közben előmelegítjük 180 C-ra. Fél órát még pihentetjük a pogácsákat, majd lekenjük a tetejét tojással és szép pirosra sütjük.

Tök könnyű


Sajnos vége a nyárnak. Hiába van napközben még strandidő, az esték igencsak hidegek már. Igen, beköszöntött az ősz. De sebaj, mert ha ősz, akkor jön a sütőtök szezon. Tavaly rengeteg sütőtököt ettünk többféle verzióban és azt hiszem ez az idén sem lesz másként. Kaptunk a nagyszülőktől két szép nagy tököt, úgyhogy máris nekikezdtem egy könnyen elkészíthető tortának, ami az illatával igazi őszi hangulatot varázsolt a lakásba.

Sütőtökös torta

Hozzávalók:
40 dkg hámozott sütőtök
35 dkg cukor
4 tojás
30 dkg liszt
2 púpos kiskanál sütőpor
csipet só
két marék dió vagy mandula durvára vágva
1 kávéskanál fahéj
1 kávéskanál őrölt szegfűszeg
1,7 dl olaj

A tököt nagy lyukú reszelőn lereszeljük vagy robotgépben felaprítjuk. Hozzáütjük a tojásokat, majd belekeverjük a többi hozzávalót is. Én az egészet robotgépben csináltam, így kb. 5 perc alatt összeállt a tészta. Kivajazzuk a tortaformát, beleöntjük a tésztát és180 C-os előmelegített sütőben kb. egy óra alatt megsütjük. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy a közepe is átsült-e.
A tetejére tehetünk cukormázat. Az enyém sajnos lefojt, mert nem volt elég sűrű. A cukormázhoz egy lime levét lereszeljük és belecsavarjuk a levét is. Adunk hozzá egy kanál tejfölt és annyi porcukrot szórunk hozzá, hogy sűrű masszát kapjunk. A tetejét szárított levendulával díszítjük.

2011. szeptember 18., vasárnap

Reggeli olasz módra


Mint az köztudott, az olaszok gyors reggelijüket egy pékségben vagy kávébárban fogyasztják el. Ezek a kis bárok (amelyek a mi cukrászdáinkra hasonlítanak legjobban) és pékségek mindenféle aprósütikkel és a világ legfinomabb kávéjával kényeztetnek.  Ezért nem is volt kérdés, hogy abban a néhány napban, amit Rómában töltünk, minden reggel egy a szállásunkhoz közel eső pékségben reggelizzünk. Az első napon csak álltunk és néztük magunk körül a rohanó forgatagot, aminek később mi is a részesei lettünk. A következő napokban azonban már rutinosan álltunk a sorban, mert tudtuk, hogy mit szeretnénk enni (az egyértelmű befutó a pisztáciás cantucci) és egy asztalnál reggelizve néztük a munkába induló rómaiakat.
Hazaérve úgy döntöttem nem szeretném ezt a rituálét megszakítani és bárok hiányában most a konyhában fogyasztjuk el reggelente a cantuccit és a kávét.

Mogyorós-mandulás cantucci

Hozzávalók:
500 g liszt (a fele lehet teljes kiőrlésű)
300 g barna cukor
100 g mandula
100 g törökmogyoró
4 tojás
1 tk sütőpor
egy csipet só
1 citrom reszelt héja
4 dkg vaj                                                                                  

Egy nagy tálban összekeverjük a lisztet, a cukrot, a sütőport, a sót és a citrom reszelt héját. A tojást enyhén felverjük és hozzáadjuk a lisztes keverékhez, majd belekeverjük az olvasztott vajat is. Összegyúrjuk a tésztát és két részre osztjuk. Ellapítjuk a tésztát és rászórjuk a magokat. Feltekerjük a két rudat, kicsit összenyomkodjuk, hogy a magok jól beletapadjanak a tésztába és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. 180 C-os sütőben kb. 30 percig sütjük.
Ezután kivesszük a sütőből és a rudakat 1 cm vastag szeletekre vágjuk. A szeleteket visszatesszük a sütőlapra, majd 150 C-os sütőben kb. 10 percig szárítjuk.
Fedeles dobozban egy hónapig is eláll.

2011. szeptember 17., szombat

Csempészáru



Rómában járva egy a gasztronómiára kicsit is érzékeny ember a Kánaánban érezheti magát. Én azok közé tartozom, akik degeszre vásárolják magukat igazi olasz szalámiból, sajtokból és borokból. Igaz, hogy ezek a dolgok már itthon is kaphatóak, de engem valahogy mindig jó érzéssel tölt el hazaérkezés után a bőröndből előkerülő sok kincs. Most sem történt ez másként, a pénzünk nagy részét ezúttal is kajára költöttük (meg persze egy cipőre:)), hiszen kint is hatalmasakat ettünk és hoztunk is bőven alapanyagokat, amelyekből sok finomság készül majd. 

Egy római vakáció


Az utóbbi napokban többen is megkérdezték tőlünk, hogy miért utazunk el másodszor is egy olyan városba, ahol már jártunk. Tényleg van egy elvünk, miszerint kétszer ugyanoda nem utazunk, hanem szeretnénk mindig újabb helyeket, városokat felfedezni. Róma azonban más. 

Amikor először kint voltunk, sorra jártuk a turista látványosságokat, a Colosseumot, a Spanyol lépcsőt, a Trevi kutat stb… Most azonban mindezek mellett az volt a cél, hogy a város olyan helyeire jussunk el, amelyek távol esnek a turista útvonalaktól és hogy teljesen magunkba szívjuk Róma igazi illatát. Így jutottunk el a Trastevere negyed rejtett trattoriáiba, Róma bolhapiacára a Porta Portesere, kisebb helyi  piacokra, egyszóval mindenhová, mert ezek mutatják meg Róma igazi arcát.
Nem is írok többet, mert a képek magukért beszélnek.


2011. szeptember 6., kedd

Financier Times


Már régóta ki akartam próbálni milyen is ez a híres financier, de valahogy a recept alapján nem igazán fogott meg sohasem. Mindig az a kérdés merült fel bennem, hogy egy egyszerű tészta mitől is lehet annyira nagyszerű és miért áradozik így róla mindenki? Végül úgy döntöttem megsütöm és a titok feltárult előttem: a barnított vaj és a mandula. Ez a két összetevő, az, amitől olyan mennyei íze lesz.
Az első kóstolás után csak vékony szeleteket vágtunk belőle, hogy minél tovább tartson, de hiába, így is pillanatok alatt eltűnt a tányérról, és most kezdhetek neki egy újabb adagnak…
A recept Chili és Vaníliá-tól származik, annyiban változtattam rajta, hogy kevesebb cukrot adtam hozzá, mert nekem úgy már túl édes.

Financier

Hozzávalók:
125 g vaj
1 vaníliarúd
5 dkg liszt
7 dkg porcukor
5 dkg barna cukor
5 dkg darált mandula
csipet só
3 szobahőmérsékletű tojásfehérje
1 ek méz
díszítéshez egész mandulaszemek

Először barnított vajat készítünk.  A vajat egy lábosba tesszük, és addig pirítjuk, amíg aranybarna nem lesz és hozzáadjuk a vanília kikapart magját.
Ezután egy tálba szitáljuk a lisztet, a porcukrot, a barna cukrot, a darált mandulát és a sót. A tojásfehérjét kézzel enyhén felverjük és hozzáadjuk a lisztes keverékhez. Beletesszük a mézet is. Kanalanként belekeverjük a barnított vajat és összedolgozzuk. Fontos hogy fokozatosan adjuk hozzá, különben zsíros lesz a tészta. Fóliával letakarjuk, és a hűtőbe tesszük 1-2 órára.
A sütőt 180 C-ra előmelegítjük. Nekem nem volt financier formám, ezért tortaformában sütöttem meg, amit kivajaztam előtte. A tetejére mandulaszemeket teszünk és kb. 20 percig sütjük.

2011. szeptember 1., csütörtök

Zsömlék a mennyből


A minap kerti partyra voltunk hivatalosak és mivel nem tudtuk kivárni azt a 5-6 órás folyamatot, amely során néhány piromán részeg bolondozásából :) sertéspörkölt születik, éltünk Lacka barátunk figyelmességével, aki házi padlizsán krémet szervírozott a pult alól, amit valami isteni, szintén házi készítésű zsömlére kenhettünk. A mai postomban tehát ezt a gyors zsömle receptet osztom meg veletek. Hihetetlenül finom, könnyen elkészíthető és figyelem: nem kell tésztát sem dagasztani hozzá!!! A csillagánizs főzőiskola szíves hozzájárulásával közzéteszem tehát az eredeti  receptet, amin kivételesen most  én sem változtattam. A friss zsömlék szabadon felhasználhatók kencékhez, szendvicsnek, de simán, magukban fogyasztva is mennyeiek.

Gyors zsömle

Hozzávalók:
750 g liszt
5 g sikér (szejtán)
1 cs szárított élesztő
20 g só
600 g langyos víz
1 tk méz

Egy nagy keverőtálba kimérjük a lisztet és hozzákeverjük a sikért és az élesztőt. Ha már jól összekeveredett, hozzáadjuk a sót is. Egy másik edényben a mézet feloldjuk a vízben. Ezt hozzáöntjük a liszthez és egy fakanállal gyorsan összekeverjük. Nem kell kidolgozni, csak éppen hogy el kell keverednie az alapanyagoknak. Lefedjük folpackkal és kb. másfél órára a radiátor mellé tesszük, hogy jól megkeljen.  Most nyári melegben a szoba hőmérséklete is ideális volt.
Ha megkelt a tészta a sütőt 250 C-ra előmelegítjük és egy forró vízzel megtöltött tepsit teszünk az aljába.  A tészta nagyon ragacsos, de nem baj, mert ez így jó. Jól meglisztezzük a kezünket és kicsípünk belőle egy zsemlényit.  Fontos, hogy nem szabad gyömöszkölni, nehogy kinyomjuk belőle a levegőt.  Igyekezzünk minél kevesebb mozdulattal zsemlét formázni belőle. Sütőpapíros tepsibe tesszük, a tetejét keresztben bevágjuk ollóval és a tetejét vízzel megspricceljük.  Az előmelegített sütőbe toljuk és kb. 20 perc alatt aranybarnára sütjük.